Martin Munkácsi fotóiból betűs oldalpárok. Még tavaszról.
Nádi Boginak
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl ahol a kurtafarkú malac túr a Kerekerdő közepén volt egy tisztás. Annak a tisztásnak a szélén élt Kalap uraság, a hatalmas pöfeteg gomba. Szép időben mindig szeretett kihúzódni a napsütötte fűre, az óriás bükkfa alól ahol élt. Ott aztán órákig pöffeszkedett és mutogatta fűnek-fának és minden élőnek, hogy ő milyen nagy. Kalap urat igen gorombának ismerték a Kerekerdő lakói, soha nem volt egy jó szava az arra ténfergőknek, ezért el is kerülték őt és a bükkfáját mindig.
Pedig nem mogorva volt ő, csak egy pöfeteg. Volt néhány állat aki nem ismerte őt, mint Nyiff-Nyiff Mókus, aki nagyon jámbor és szorgos volt, mint általában a mókusok. Nyiff-Nyiff éppen makkot gyűjtögetett egy hatalmas bükkfán, amikor néhányat véletlenül leejtett. De jajj! Ez alatt a bükkfa alatt lakott Kalap úr, akinek már hallatszott is a goromba válasza: - Vigyázz! Agyonütsz! Hogy lehet egy mókus ilyen kétbalkezes?! - kiáltotta Kalap úr vöröslő fejjel, vagyis kalappal - Kotródj innen amíg szépen mondom, mert megkeserülöd, ha még egy makkot rám ejtesz. Nézd, még be is horpadtam! Nyiff-Nyiff szólni sem tudott, annyira megijedt a kiabáló gombától. El is szaladt rémületében. Kalap uraság ezután zsörtölődve, paprikapirosan folytatta a napozást. Amikor valaki felmérgesítette, akkor akár napokig is megmaradt a vöröslő szín a kalapján. Pedig milyen büszke volt arra, hogy ő hófehér! A kora délutáni órákban arra vette útját is a Tudálékos nyúl is, aki minden nap sétált egyet ebéd után. Nagyon is jól ismerte Kalap urat és gorombaságát, de mindig reménykedett benne, hogy ha jószándékkal közeledik hozzá, egyszer megenyhül. Mikor odaért az óriás bükkfához, meglátta Kalap uraságot a napon. Nagyon vörös volt. Gondolta itt az alaklom: - Szép napot Kalap uraság! - szólt oda neki a Tudálékos Nyúl - Ha nem vigyáz le fog égni a szép fehér kalapja, már rettentő piros! Én az Ön helyében sokkal óvatosabb lennék. Kalap Úr erre csak még mérgesebb és vörösebb lett: - Te akarsz kioktatni a kalapom színéről? Hogyne lennék vörös, ha nem hagynak nekem egy perc nyugtot sem! Hagyj békén és eredj a magad dolgára! - kiáltott rá Kalap uraság, mire a Tudálékos Nyúl inkább szomorúan eloldalgott. Később arra járt egy kedves őz. Nem is vette észre Kalap urat, mindig nagyon elvarászolt volt. Épp mikor egy lepkét kergetett eltakarta Kalap úr elől a napot, aki erre csak még mérgesebb lett. - Hogy mered eltakarni előlem a Napot, te tudatlan őz?! Már egy perc nyugalmam sem lehet a bükkfám alatt? Látod, miattad még vörösebb lettem! - Ne haragudj csak egy lepkét kergettem... - motyogta a tudatlan őz. - És én tényleg a Tudatlan őz vagyok. Te milyen gomba vagy? - Én egy pöfeteg vagyok, nem látod, és hagyj az unalmas kérdéseiddel? - rikácsolta Kalap úr. - A pöfetegek mindig ilyen vörösek? -kérdezgette tovább a Tudatlan őz. - Nem! A pöfetegek szép fehérek! -válaszolta már-már izzó vörösen Kalap úr. - És mi ez az óriási horpadás a kalapodon? - Óriási?! Az a mókus! - kiáltott egy utolsót az óriás pöfeteg, de nem szólt többet, mert felrobbant mérgében. A tudatlan őz nagyon elszomorodott, hogy Kalap úr felrobbant. De később a bölcs öreg bagolytól megtudta, hogy Kalap úr mindig is várta, hogy valaki annyira felmérgesítse, hogy felrobbanhasson és a spórái messze-messze szállhassanak, keresztül a tisztáson, át az erdőn a messzeségbe, hogy valahol leszállva megszülethessenek belőle a kis pöfeteg gombák. Így Kalap uraság gyermekei azóta is gorombán pöffeszkednek más tisztásokon. Persze csak addig, amíg arra nem jár egy tudatlan őz. vége
A Fabetűk Bőségszaruja Nyers fordításban ez a Typoretum készülő fabetű mintakönyvének a címe. A könyv bemutatásához elindítottak egy blogot is, ahol oldalról oldalra lehet követni a készítés körüli fejleményeket. Szerepelünk Rebekával mi is, de rajtunk kívül azért még van az oldalon pár érdekes dolog. Látható a fabetű gyűjteményük, és a muzeális XIX. századi nyomdagépükről is van egy rövid leírás.
Cornucopia of Wooden Types
This is the title of Typoretum's book in preparation, for which they started a blog, where the process of making can be seen. There is a little about the designers, where you can read about Rebeka and me, but there are a lot of interesting things on the page. Their collection of wood types, and some description about their unique printing press, the Wharfedale from the 19th century.
Bekerült a diplomamunkám csomagolós fele a Magyar Formatervezési Díj kiállításának anyagába.
A kiállítás megtekinthető 2012. október 5. – december 2. keddtől vasárnapig 10:00-18:00 óráig az Iparművészeti Múzeumban.
Szórólap-meghívó a Jurassic Park 3D ingyenes vetítésére az Elit moziba. (Május 9. 20 óra, aki nem tette meg még regisztrálhat)
Flyer-invitation for the free screening of Jurassic Park 3D into the Elt movie theatre.
Méret/Size ☛ A7
Nincs mit tenni, ez a madár az egyik legjobb. Imádom amikor télen a bokrokban kutatnak és tűzpiros bogyókkal a csőrükben repülnek el. A képeslapot még tavaly terveztem, de csak idén tudtam lenyomtatni Juhász Marci műhelyében, Munken Polar (600g) és Pure (300g) papírokra, három színnel, fotópolimer kliséről, egy asztali tégelysajtón.
Ez a képeslap, meg még sok más izgalmas dolog is kapható a nemrég nyílt Etsy boltomban: https://www.etsy.com/shop/Gilicze
Winter is amazing when everything is covered with snow and blackbirds have feast in the firethorn bushes, with those bright red berries in their beaks. This is my favourite bird, so I made this postcard. It was printed on a tabletop letterpress machine, onto 600g Munken Polar white paper and 300g Munken Pure cream coloured paper, from polymer plate, with grey, red and black colours.
This postcard is for sale in my recently opened Etsy shop: https://www.etsy.com/shop/Gilicze
Hello, I'm Gergő Gilicze, an illustrator and graphic designer from Hungary
242 posts