Fekete Dániellel Karöltve Készítünk Dokumentumfilmet Az Elit Moziról. Persze A Nagy Részét ő

Szegény lovag eltévedt a városban. Szerencsére segíthetsz neki, hogy hazataláljon a tornyába! A kinyomtatható labirintus innen letölthető: http://goo.gl/1X84bQ 

This poor knight lost in town and can't find the way back to his tower. Fortunately you can help him find the rigth way! For the free print & play version: http://goo.gl/1X84bQ

Lackfi János Rocky c. novellálájából készült könyvterv. A feladatért köszönet Fefének!

Még több Lackfi írás.

Wedding invitation for two dear friends, Dorka & Niko. The maze is built from a combination of all the good things they love (a cat, a car, flowers, a garden gnome, coffee...) and of the things, that will remind them of @achillespark where the wedding took place. By solving the maze, the couple meet in the center. The cards are letterpress printed by @inkredibleletterpress with two colours and yellow edge painting.

borítótervezés folyamatban

Congratulations Gergő, You've been featured on Student Show. 

Thank you Behance Team!

Készen van a galleon, a sorozat haramadik tagja.

The galleon is ready. This is the third element of the series.

Raymond Chandler – Hosszú álom című könyvének újratervezett borítója a 2013-as Penguin Design Award-ra. Saját betűvel, a készülő Hartmannal.

Big Sleep by Raymond Chandler. Cover redesign for the 2013's Penguin Design Award. With my own font, the Hartmann.

http://www.penguin.co.uk/static/cs/uk/0/minisites/penguindesignaward/index.php

Kalap úr és a Tudatlan őz

Nádi Boginak

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl ahol a kurtafarkú malac túr a Kerekerdő közepén volt egy tisztás. Annak a tisztásnak a szélén élt Kalap uraság, a hatalmas pöfeteg gomba. Szép időben mindig szeretett kihúzódni a napsütötte fűre, az óriás bükkfa alól ahol élt. Ott aztán órákig pöffeszkedett és mutogatta fűnek-fának és minden élőnek, hogy ő milyen nagy. Kalap urat igen gorombának ismerték a Kerekerdő lakói, soha nem volt egy jó szava az arra ténfergőknek, ezért el is kerülték őt és a bükkfáját mindig.

Pedig nem mogorva volt ő, csak egy pöfeteg. Volt néhány állat aki nem ismerte őt, mint Nyiff-Nyiff Mókus, aki nagyon jámbor és szorgos volt, mint általában a mókusok. Nyiff-Nyiff éppen makkot gyűjtögetett egy hatalmas bükkfán, amikor néhányat véletlenül leejtett. De jajj! Ez alatt a bükkfa alatt lakott Kalap úr, akinek már hallatszott is a goromba válasza: - Vigyázz! Agyonütsz! Hogy lehet egy mókus ilyen kétbalkezes?! - kiáltotta Kalap úr vöröslő fejjel, vagyis kalappal - Kotródj innen amíg szépen mondom, mert megkeserülöd, ha még egy makkot rám ejtesz. Nézd, még be is horpadtam! Nyiff-Nyiff szólni sem tudott, annyira megijedt a kiabáló gombától. El is szaladt rémületében. Kalap uraság ezután zsörtölődve, paprikapirosan folytatta a napozást. Amikor valaki felmérgesítette, akkor akár napokig is megmaradt a vöröslő szín a kalapján. Pedig milyen büszke volt arra, hogy ő hófehér! A kora délutáni órákban arra vette útját is a Tudálékos nyúl is, aki minden nap sétált egyet ebéd után. Nagyon is jól ismerte Kalap urat és gorombaságát, de mindig reménykedett benne, hogy ha jószándékkal közeledik hozzá, egyszer megenyhül. Mikor odaért az óriás bükkfához, meglátta Kalap uraságot a napon. Nagyon vörös volt. Gondolta itt az alaklom: - Szép napot Kalap uraság! - szólt oda neki a Tudálékos Nyúl - Ha nem vigyáz le fog égni a szép fehér kalapja, már rettentő piros! Én az Ön helyében sokkal óvatosabb lennék. Kalap Úr erre csak még mérgesebb és vörösebb lett: - Te akarsz kioktatni a kalapom színéről? Hogyne lennék vörös, ha nem hagynak nekem egy perc nyugtot sem! Hagyj békén és eredj a magad dolgára! - kiáltott rá Kalap uraság, mire a Tudálékos Nyúl inkább szomorúan eloldalgott. Később arra járt egy kedves őz. Nem is vette észre Kalap urat, mindig nagyon elvarászolt volt. Épp mikor egy lepkét kergetett eltakarta Kalap úr elől a napot, aki erre csak még mérgesebb lett. - Hogy mered eltakarni előlem a Napot, te tudatlan őz?! Már egy perc nyugalmam sem lehet a bükkfám alatt? Látod, miattad még vörösebb lettem! - Ne haragudj csak egy lepkét kergettem... -  motyogta a tudatlan őz. - És én tényleg a Tudatlan őz vagyok. Te milyen gomba vagy? - Én egy pöfeteg vagyok, nem látod, és hagyj az unalmas kérdéseiddel? - rikácsolta Kalap úr. - A pöfetegek mindig ilyen vörösek? -kérdezgette tovább a Tudatlan őz. - Nem! A pöfetegek szép fehérek! -válaszolta már-már izzó vörösen Kalap úr. - És mi ez az óriási horpadás a kalapodon? - Óriási?! Az a mókus! - kiáltott egy utolsót az óriás pöfeteg, de nem szólt többet, mert felrobbant mérgében. A tudatlan őz nagyon elszomorodott, hogy Kalap úr felrobbant. De később a bölcs öreg bagolytól megtudta, hogy Kalap úr mindig is várta, hogy valaki annyira felmérgesítse, hogy felrobbanhasson és a spórái messze-messze szállhassanak, keresztül a tisztáson, át az erdőn a messzeségbe, hogy valahol leszállva megszülethessenek belőle a kis pöfeteg gombák. Így Kalap uraság gyermekei azóta is gorombán pöffeszkednek más tisztásokon. Persze csak addig, amíg arra nem jár egy tudatlan őz. vége

A Városmajori Régi Templom, amit Árkay Aladár tervei alapján építettek 1923-ban. 

This is the old church in Városmajor, Budapest. It was built by one of my favourite architects, Aladár Árkay in 1923.

Grafikus lettem

Megvédtem a diplomám és most itt az ideje, hogy olvasható legyen a szakdolgozatom és látható a portfólióm:

http://issuu.com/gilicze/docs/diafilm

http://issuu.com/gilicze/docs/portfolio_2012